A távollátás (hypermetropia) mint fénytörési hiba

A távollátás (latinul: hypermetropia) egy örökletes fénytörési probléma, amely szemüveggel, kontaktlencsével és műtéti beavatkozással is jól korrigálható.

A távollátás (hypermetropia) mint fénytörési hiba

A távollátás (latinul: hypermetropia) egy fénytörési hiba, melyet ezért nem is lehet szembetegségként definiálni. Esetében egy olyan látászavarról van szó, amellyel sokan rendelkeznek anélkül, hogy valójában tudnának róla. Ennek oka, hogy erősség szerint a távollátásnak három osztályozása létezik, amelyből a gyenge és a közepes túllátást a szem automatikus módon kiegyenlíti. Emiatt is fontos részletesen megismerni a hypermetropiát – a legtipikusabb tünetektől kezdve, az anatómiai háttéren keresztül egészen a kezelési módokig –, mert így időben felismerheti és korrigálhatja azt.

Így működik a túllátó szem

A rövidlátás, a távollátás és az időskori távollátás közti különbség

A távollátás úgy is értelmezhető, mint a rövidlátás inverz változata, geometriai és optikai szempontból egyaránt. A látás során a fénysugár különböző fénytörő közegeken keresztül jut el az ideghártyához, aminek első állomása a szaruhártya, ezt követően pedig a szemlencse.

A szemnek ez a két része úgy töri meg végül a fényt, hogy az az ideghártyán egy pontban (sárga folton) fókuszálódjon, így alakul ki az éleslátás. Amíg a rövidlátás esetében ez az egyesülés az ideghártya sárga foltja előtt történik – azaz a fókuszpont a retina előtt van –, addig a túllátásnál a két töréspont általi fénynyaláb a retina mögött találkozna. A két látásprobléma hátterében álló kiváltó ok a szemgolyó mérete és a szaruhártya görbülete/törőereje, tehát

  • rövidlátásról van szó, hogyha a szemtengely túl hosszú és/vagy a szaruhártya domborúbb, mint az átlagos (ilyenkor a közeli tárgyak élesek, míg a távolban lévők homályosak),
  • távollátásról van szó, hogyha a szemtengely túl rövid és/vagy a szaruhártya laposabb, mint az átlagos (ilyenkor a távolban lévő tárgyak relatív élesek, a közeliek homályosak).

A hypermetropiát azonban meg kell különböztetni az időskori távollátástól is, amit a köznyelv öregszeműségként (=presbyopia) is emleget. Hatalmas különbség, hogy amíg a távollátó szem egy genetikailag örökölhető látászavar, addig az öregszeműség az élet természetes velejárója. A presbyopia egy bizonyos kor után mindenkinél jelentkezik – általában 40-45 év felett –, mert a szem alkalmazkodó képessége a kor előrehaladtával romlani kezd.

A hypermetropia mértéke szerinti osztályozás

Erősség szerint a távollátás három osztályba sorolható:

1) Gyenge távollátás

A fakultatív hypermetropia, avagy a gyenge távollátás a legtöbbek életében észrevehetetlenül mutatkozik csak meg. Ilyenkor általában nem derül ki, hogy szükség van a látás korrekciójára, ugyanis a szem végig (önmagától) alkalmazkodik, azaz természetesen kiegyenlítődik, míg nem elfárad, és

  • fejfájást,
  • szemfáradtságot,
  • alkalmi homályos látást,
  • rossz közérzetet

produkál. Sokszor olvasási nehézségként is felbukkan, ezért ha gyakran tapasztalja ezeket a tüneteket, mindenképp keressen fel egy optometrista szakembert!

2) Közepes távollátás

A relatív hypermetropia, avagy a közepes távollátás már nagyobb korrekciót kell alkalmazni. Ebben az esetben is igaz ugyan, hogy a szem alkalmazkodik az egyes helyzetekhez, de az idegrendszert jelentős mértékben terheli. Közepes túllátás gyermekeknél akkomodatív (alkalmazkodási) kancsalságot idézhet elő, ezért fontos a minél hamarabb történő kezelése.

3) Erős távollátás

Az abszolút hypermetropia egyenlő az erős felnőtkori távollátással. erős fokú távollátás esetén már nem kizárólag a közeli, de a távoli tárgyak is ugyanolyan homályba burkolóznak. és szemüveget vagy kontaktlencsét viselnek egész nap, hogy élesen lássanak, korrekcióra van szükség, hogy élesen lássunk.

A távollátás kezelésének lehetőségei

Sokan nem tudják, de fontos információ, hogy sok ember távollátónak születik. Vannak, akiknél a növekedés során teljesen helyreáll az éleslátás, de léteznek olyanok is, akiknél sajnos később is megmarad a probléma – ezért is van rengeteg hypermetropiában szenvedő ember a világon. Szerencsére a túllátás korrekciójára több alternatíva is létezik, de az, hogy melyik számít hatékonyabb megoldásnak, mindenkinek maga számára kell eldöntenie. A mérlegelés közben érdemes feltennie az egyes szempontokra irányuló kérdéseket:

  • Milyen erősségű hypermetropiát szükséges kezelni?
  • A tevékenységi köreiben mennyire befolyásoló tényező például a szemüveg alkalmazása?

A kérdések megválaszolásával már könnyebb eldönteni, hogy a távollátási problémát végül pozitív dioptriájú konvex gyűjtőlencsékkel ellátott szemüveggel, kontaktlencsével szeretné korrigálni.

A hypermetropia kezelésével elkerülhető kockázatok

A távollátás mint fénytörési hiba már kisgyermekkorban kialakulhat, mi több, a látászavar valós következményei is ekkor jelentkeznek. Ahogyan arról már szó esett, közepes távollátás esetén megjelenhet az akkomodatív kancsalság.

A hypermetropia kockázatai között említendő még a zárt zugú zöldhályog, amelynek kialakulását a csarnokzug elzáródása okozza. Ilyenkor a csarnokvíz nem képes elfolyni, így a szemnyomás egészségtelen módon megnövekszik. Ennek hatására egyik napról a másikra agresszív látásromlás és fájdalom tapasztalható.

A távollátás diagnosztizálása

A távollátás diagnosztizálásra egy látásvizsgálat alkalmával kerül sor, aminek részét képezi:

  • egy tapasztalatokról/tünetekről szóló elbeszélgetés,
  • egy objektív mérési folyamat,
  • illetve egy szubjektív teszt,

mely során a páciens több szemüveglencse kipróbálásával is leolvassa a látásvizsgálati tábla betűit/számait. Ilyenkor a látóélességet mindkét szemen külön-külön is meghatározzák, a pontos dioptriát pedig egy szubjektív vizsgálattal állapítják meg.

Ahogyan arról már szó esett, a távollátás felismerése nem könnyű feladat, ezért a legjobb, hogyha évente minimum egyszer felméri a szeme funkcionalitását! Mivel a hypermetropia hátterében elsősorban genetikai okok állnak, távollátó szülőként elengedhetetlen, hogy a látásvizsgálatok végül a családi rutin részét képezzék, ezzel elkerülve a hypermetropia szövődményeinek kockázatát.